Kiderült, nagyon nagy jelentősége van annak, hogy már egészen pici kortól beszéljünk, beszélgessünk a gyermekkel, mert az ilyen gyermekek IQ-ja magasabb és az iskolában is jobban teljesítenek.

Csakhogy ezzel még nem alapoztuk meg gyermekünk jövőjét. Nem ennyire egyszerű, hiszen akkor mindenki csak beszélne és beszélgetne a gyermekével és folyamatosan bocsátanánk a zseniket a világba.

Napi szolgálatunkban állnak az okostelefon, tablet, számítógép, televízió, hangzó eszközök, ám az ezek által közvetített szöveg meghallgatása mégsem olyan építő jellegű. A beszédtanulás folyamán nem elég csak bizonyos eszközökről lejátszani a hangokat, szavakat és a gyermek azt megtanulja. Nem így működik, ugyanis a gyermeknek szüksége van a személyes interakciókra. Elhanyagolhatatlan a társas kölcsönhatás a gyermek nyelvi képességének fejlődéséhez, de ugyanígy szükség van a személyes jelenlétre az értelmi képesség és érzelemvilág fejlődésében is.

Az 1900-as évek közepe táján Romániában fejleszteni kívánták a gazdaságot és ezzel együtt a népesség gyors növekedését is szorgalmazták. Az abortusz és a fogamzásgátlás csak nagyon indokolt esetben volt alkalmazható. Így aztán nagyon sok gyermek született, az ipari városok pedig vonzották a munkavállalókat. Ahhoz, hogy munkába tudjanak állni az emberek, gyakran magukra hagyták gyermekeiket, vagy pedig állami gondozásba adták. Az ottani körülmények pedig embertelenek voltak, hiszen a kicsi gyermekekkel órákon keresztül senki nem foglalkozott, egy hangot nem hallottak, inger nem érte őket. Gondolhatjuk milyen sivár gyermekkor lehetett az, és milyen felnőtté váltak azok a gyermekek.

Amerikában egy agykutató éppen ezt igyekezett megelőzni, és a szegény sorsú szülőket úgy kívánta segíteni, hogy tanfolyam keretén belül megtanította a szülőknek a pozitív megerősítés fontosságát, mikor kell dicsérni a gyermeket, hogyan kell a gyermekkel foglalkozni.

(Kép forrása: webmd.com)