Jump to content

Tényleg árt a tv?

2014. 04. 16. 10:00

Meggyőződésem, hogy simán fel lehet nőni tv nézés nélkül, úgy, hogy ezzel semmilyen zavart nem okozunk a gyereknek. Ezzel még soha senki sem fordult pszichológushoz.. Sok szülőtől hallottam, hogy azért engedi az általa butának, agresszívnek tartott meséket vagy később a hasonló tulajdonságokkal bíró valóságshow-kat nézni, mert attól félti ivadékát, hogy emiatt kirekesztődik az óvodai, iskolai közösségből. Elég labilisnak érzem ezt az érvelést.

 Az általam javasolt napi tv nézés ideje 0 másodperc, de hogy ne tűnjek ennyire radikálisnak és tv ellenesnek, beszéljünk inkább a jelentős, illetve kontrolálatlan tv nézés jelenleg ismert káros hatásairól. Hozzácsapnám ehhez a számítógép, táblagép, okostelefon hármast is, a károkat tekintve ugyanis egykutya. Aztán mindenki eldönti, mi legyen.

Lassan kezdenek napvilágot látni kutatási eredmények is a témában, természetesen Amerikában, hiszen, ott a legextrémebbek a tv nézési szokások. Mielőtt belemennék, saját tapasztalataimat is szeretném bedobni. Fontos rólam tudni, hogy egy-egy családnak úgy segítek, hogy meg is látogatom őket. Velük töltök 2-3 órát, hogy megfigyeljem hogyan is jelenik meg a probléma a családban és mi az, amivel a szülő kialakítja, vagy fenntartja azt. Egyre komolyabban gondolkodom azon, hogy 10 éves kortól dupla pénzt fogok ezért elkérni, mert a 3 családnál töltött óra alatt rettenetesen unatkozom. A következőket nézhetem végig: másfél óra számítógépes játék vagy netezés, fél óra küzdelem a szülővel, hogy le kéne ülni tanulni, ezalatt válogatott ocsmányságokat vág a szülő fejéhez, másfél óra valóságshow nézés a tv-ben, mindez színesítve folyamatos okostelefon nyomkodással. Ha le is ül tanulni, három másodpercnél tovább képtelen koncentrálni, kényszeresen nyúl a telefonhoz, mint egy drogos. Az olvasott szöveget nem érti, fészkelődik, szenved. Érthető, hiszen egy kétdimenziós, betűkkel telezsúfolt világ unalmas a színes, vibráló folyamatosan változó képekhez képest. De nézzük sorban a károkat:

  1. Agresszió - Az első tv-vel kapcsolatos kutatások egyike, amely rávilágított arra, hogy a sok tv-t néző gyerekek verekedősebbek, agresszívebbek. Nyilván függ a tartalomtól is, de aki sokat ül a doboz előtt, az általában elég ötletet kap arra, hogyan tudja frusztrációját mások kárára orvosolni, így másoknak fájdalmat okozni, bárkit megsemmisíteni.
  2. Szorongás, éjszakai rémálmok – A háttérben duruzsoló tv-ben, vagy akár hang nélkül villogó képek között nem nehéz olyat találni, amit a gyerek elkapva hónapokig tartó félni valóhoz jut. Ugyanezt a hatást elérhetik a gyerekeknek szánt rajzfilmek is. Fontos tudni, hogy akár ugyanannak a történetnek a film és könyv változata eltérő élményt jelent egy gyerek számára. Olvasva szinte minden feldolgozható, sőt, kifejezetten előnyös lehet, ugyanaz képben és hangban megjelenítve már olyasvalami, amivel képtelenség megbirkózni.
  3. Képzelet nulla – Amikor hallunk, vagy olvasunk egy szöveget, azt valamilyen módon belül megjelenítjük. Bár képzeletnek hívjuk, ez nem feltétlenül jelent csak képeket, hangokat is hallunk és érzünk is mindenfélét belül. Ilyenkor ugyanazokat az idegpályákat használjuk, mint a közvetlen tapasztaláskor. Szükséges ezeket karban tartani és edzeni, különben mint a nem használt izmok ellustulnak.
  4. Szövegértés nulla – Az előző ponttal szorosan összefügg. Egyik legfontosabb képességünk, amit felnőttként is szinte mindennap alkalmazunk, hogy egy hallott vagy olvasott szöveget értelmezünk, leszűrjük a lényeget, ebből megfelelő cselekvési alternatívákat állítunk fel, vagy kérdéseket teszünk fel. A vezetői kiválasztás és az iskolai eredményesség egyik legfontosabb pillére. A mesehallgatás és az olvasás segíti ezen képesség kialakulását, a tv nézés lustává teszi ugyanazokat az idegpályákat. Az iskola jórészt abból áll, hogy egy tanár áll és beszél, ezt kéne megérteni, vagy egy olvasott szöveget értelmezni, megtanulni. Ezek a képességek sorvadnak, illetve ki sem alakulnak a készen kapott információ miatt.
  5. Kreativitás nulla – A sok tv-vel többnyire kimarad az unalom a gyerekek életéből. Sokan nem tudják, hogy nem a színes szagos, színezd ki, ragaszd össze, építsd meg az utasítások szerint játékok fejlesztik a kreativitást, hanem az unalom, és az üresség.
  6. Koncentráció, figyelem – a gyerekek agya bár nem bírja feldolgozni a villódzó, másodpercenként változó információ dömpinget, gyorsan függővé válik, és aránytalanul a vizualitás irányába tolja el az érzékelést. Ehhez képest az iskolai oktatás ingerszegény, unalmas, a vizualitásnak kevés szerep jut. Azt gondolom, hogy még egy jó darabig nem is fog változni. Az eredmény komoly figyelem, koncentráció és tanulási zavar.
  7. Testképzavar – És egy utolsó dolog: a virtuális világban túlnyomórészt idealizált, torzított, vagy speciális szempontok alapján válogatott figurák, emberek uralkodnak. Már bizonyított tény, hogy komoly testképzavart, önértékelési problémákat okozhat annak, aki ezzel azonosul.

 Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési problémád van, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu