Van egy fontos szabály a munkámban, addig dolgozom egy családdal, amíg azt érzem, hogy minden egyes tag pártján állok. Nem akarom a gyereket megmenteni a szüleitől, sem fordítva. A szabályok azért vannak, hogy megszegjem őket, számos alkalommal meg is tettem már, vesztemre. Így aztán elhelyezési per alatt álló egymást kiskanál vízben megfojtani akaró szülőkkel ülök egy szobában. Rá akarom ébreszteni a két felnőtt embert, hogy egy dömper felett veszekednek a homokozóban. Fel kéne már nőni a feladathoz, a gyerek vagy gyerekek érdekében, nekik példát mutatva, és inkább együttműködni. Mert a dömper jólléte közös felelősség.

Hahó emberek! A rossz hírem az, hogy a gyűlölet a legerősebb kapocs két ember között. Hiába a jogi procedúra, a tisztázott viszonyok, kivel lakik, mikor van apás hétvége, ki fizeti a tandíjat. Amíg két ember gyűlölködik, valójában még nem váltak el. Ahhoz, hogy két ember valóban el tudjon válni, közelebb kell egymáshoz menniük, el kell fogadniuk egymást olyannak, amilyen. (Köszönet az ébresztő gondolatért Kövesdi Krisztának) Amikor két szülő el akar válni, rengeteg mindenben meg kell egyeznie, tán még jobban kooperálni kell, mint eddig. Ehhez viszont szorosan együtt kell maradniuk bizonyos értelemben, s majd csak aztán válhatnak el. Ha valakinek fontosabb a másikkal folytatott harcot fenntartani, mint a gyereke érzelmi kiegyensúlyozottsága, az buta, felelőtlen, gyerekes.

Node, nézzük a kockázati tényezőket, mitől lesz egy válás feldolgozhatatlan élmény a gyereknek:

1. Ha a szülők harcban állnak egymással, a gyerek úgy érzi, hogy választania kell a szülők között (régi szociálpszichológiai szabály, hogy nem szerethetek két embert, akik utálják egymást)
2. Az egyik szülővel megszakad a szoros kapcsolat, ezt úgy élheti meg a gyerek, hogy elhagyta őt
3. Amikor drasztikusan romlik a gyerek életszínvonala a válást követően
4. Amikor a szülők olyannyira kikészülnek, szétesnek a válás során, hogy egyikükre sem lehet számítani
5. Amikor egy új mostoha szülő lép be a képbe, aki viszont agresszív, bántalmazó vagy elutasító a gyerekkel szemben

A gyerekeknek mindkét szülőre szükségük van, minden életkorban fájdalmas, nehezen elfogadható, a belső egységben valami szakadást okoz a válás. A kicsiknél az élményt tetézi még az is, hogy tapasztalat hiányában magyarázatot keresnek a történtekre, és a legtöbbször önmagukat hibáztatják.

Hogyan lehet megvédeni a gyereket a rossz válás következményeitől? Íme, a legfontosabbak:

1. Tudnia kell a gyerekeknek a válásról, és az okáról is, természetesen az életkoruknak megfelelő szinten. Mert csak, vagy mert így döntöttünk nem válasz ( a fontos: csecsemőket is tájékoztatni kell!, nem viccelek) – Ezzel elérhetjük, ha fájdalmas is, de elfogadja, hogy ez a szülők döntése, tőle teljesen független, nem ő a hibás mindenért. Készüljetek fel, legyenek meg előre a válaszok.
2. Amikor jön a nagy bejelentés, ne lepődjetek meg a szélsőséges reakciókon. Lehet sírás, dühkitörés, hibáztatás, ajtócsapkodás. Fogadjátok el és legyetek empatikusak. Ez most valami, ami nagyon fáj.
3. Amikor már viszonylag lenyugodtak a kedélyek, vegyétek végig azt is, ami jobb lesz. Például, ha eddig folyton veszekedtetek, akkor ez hogyan szűnik meg.
4. Soha, de soha ne kérdezzünk meg gyereket arról, hogy melyik szülővel akar élni – mindkettővel, és ez így természetes. Bármilyen választ is ad, mázsás súllyal nehezedik rá a rápakolt felelősség. Egy gyerek nem érett ilyen horderejű döntést meghozni.
5. Ál-választásokra se kényszerítsük azzal, hogy folyamatosan azt érzi, nem egy csónakban eveztek. Ne szidjátok egymást a gyerek füle hallatára, nincs rá szüksége, hogy tudjon arról, ha az apa nem fizeti a tartásdíjat. Még nagyobb belső szakadást és elhagyatottságot fog érezni.
6. Amit csak lehet, hagyjunk változatlanul. Gondolok itt a napi rutinra, a fizikai, szociális környezetre. Ha lehet, ne kössük össze a válást iskolaváltással, ne most költözzünk külföldre, nem most térjünk át egy másik vallásra, és az új apuka-anyuka keresést is kicsit hanyagoljuk.
7. Igyekezzünk ne csak jó pofát vágni, hanem tényleg örülni annak, ha a gyerek a másik szülővel jól érzi magát, boldogan mesél a történtekről. Ne kelljen bűnösnek éreznie magát azért, mert mindkét szülőt szereti.

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha gyermeknevelési problémád van, fordulj hozzám, segítek: www.kolyokszerviz.hu

Kép: http://www.pamdyson.blogspot.hu/2012/03/helping-children-understand-divorce.html