Jump to content

„Megoldások” lelki fájdalomra

2017. 07. 05. 19:00

Még a legjobb életet élő ember számára is vannak nehéz napok és időszakok. Az élet egyáltalán nem habos torta, mindenki cipeli a könnyebb vagy nehezebb keresztjét. Viseljük, megoldjuk a problémákat, de vannak, akik belevesznek a bajokba, feladják a küzdelmet, vagy máshogy csillapítják fájdalmukat.

A problémák csak úgy cikáznak az életünkben. Mindenkinek megvan a magáé, és általában azt tartjuk a legfontosabbnak, amelyben mi magunk is érintettek vagyunk. Csak akkor döbbenünk rá, hogy a mi problémánk mekkora, ha másét is észleljük. Olyankor vagy megnyugszunk, hogy a mi bajunk igazából nem is probléma, vagy megijedünk, hogy milyen helyzetbe kerültünk. Az ember hajlamos hazudni önmagának és akár másnak is azért, hogy lelkén, helyzetén könnyítsen valamelyest. Nem biztos, hogy olyan életet élünk, amelyre vágyunk. Ennek nemcsak a pénz hiánya szabhat gátat, hanem akár az is, hogy rossz személlyel kötjük össze az életünket, nem a megfelelő helyen dolgozunk, és kín minden nap a munkába járás. Lehetne még hosszan sorolni. Ha így is van, és magadra ismersz, nehéz ezt ország és világ számára kijelenteni, de még nehezebb magadnak és a családodnak bevallani. Éppen ezért hazudunk, szépítünk.

A legnagyobb probléma ezzel, hogy a hazugság további hazugságot szül. Ez a lélek tompítója. Úgy működik, mint egy gyógyszer, amelyet fájdalom esetén bekapunk. Nos, ha az ember lelke bántódik meg, ugyanúgy keresi azt, amivel tompítani lehet az érzést, a fájdalmat. Tompítja, méghozzá hazugsággal. Ha enyhül vagy megszűnik a fájdalom, akkor azt gondoljuk, hogy túl is vagyunk rajta, mehet az élet tovább. Az élet megy tovább, nekünk pedig élnünk kell. Rohanás szinte mindenki élete. Nincs idő és jó darabig igény sem arra, hogy a problémák gyökerét elemezzük. Tűzoltás módszereivel igyekszünk számos bajt csitítani, így a lelki fájdalmakat is. Van, aki ehhez a szavak erejét használja fel. Sokan gyártanak kifogásokat, hogy mi és miért történt úgy az életében. Ez egy menekülési állapot a valóság elől. Olyan körítést gyárt hozzá, amellyel még hihetőbbé teszi mások és saját maga számára a kifogásokat. Más folyton panaszkodik. Ők azok, akik elvannak igenis jól abban, amiben élnek, és valójában nem is akarnak változtatni, csak a szájuk jár. Amíg panaszkodnak, mintha a megoldást keresnék, valójában azonban semmit nem csinálnak.

Nehéz szembenézni a nagy, embert próbáló feladatokkal. Néha úgy érzi az ember, hogy legszívesebben elmenekülne az adott helyzetből. Meg is teszik ezt sokan. Egyszerűen hátat fordítanak a problémának. Amit nem látnak, az nincs? Ez sajnos nem így működik. A megoldatlan feladatok sorvasztják a lelkünket. Amit nem oldunk meg, elmenekülünk előle, az kísérteni fog addig, amíg szembe nem nézünk vele. Ha nem tesszük, megbetegítjük lelkünket és előbb vagy utóbb testünket is. Ezzel azonban csak magunknak ártunk, nem úgy, mint azok, akik máson próbálják bajaikat megtorolni. A saját gyengeségüket máson vezetik le, méghozzá gyakran fájdalmasan, érzéketlenül.

A saját gyengeségében olyan is társulhat az ember, aki mellett biztonságot, erőt érzékel. Ő az a személy, aki arra is lusta, hogy saját erejét felhasználja problémái megoldásához, inkább elszív mástól. Vagy nem tud, vagy nem is akar, ezért mástól próbál szipolyozni erőt. Ugye ismerős az energiavámpír típus?

Az a probléma ezekkel a fájdalomcsillapítókkal, hogy a probléma nem oldódik meg, csak egymásra halmozódik. Hiába panaszkodsz, menekülsz, probléma mindig volt, van és lesz is. A fájdalom és csalódás is életünk része, szembe kell nézni azokkal és a megoldásukra kell törekedni.

(Forrás: marmalade.hu | velimblog.org, linkedin.com, hurbanspiritual.org/képek)