Jump to content

Néha veszíteni kell, hogy nyerhess

2016. 11. 12. 17:00

Felnőtt életünkben kialakítunk egyfajta rendet, amelyhez ragaszkodunk. Ki jobban, ki nyitottabban kezeli a változásokat, de a biztonságérzetünket csak növeli az, ha tudjuk, hogy mi után mi következik, mire lehet számítani.

A megszokottság kiszámíthatóságot is jelent, amely pedig biztonságot teremt az emberek túlpörgött életében. Kell a biztos pont, egy kapaszkodó, amiben fogózhatunk, csakhogy könnyen kicsúszhat a kezünkből az irányítás. Történhetnek olyan események, amelyek újak, félelmetesek, és az egész addigi életünket megváltoztathatja, vagy legalábbis nagy hatással van rá. Mégsem szabad a múltban ragadni és azon siránkozni, hogy mi volt régen. A jövőre bízni sem szabad magunkat, hiszen az még előttünk van, nem tudni hogyan alakul. Ábrándokat kergetni nem szabad, mert a jelen pillanat az, amelyben élni és tenni kell. A változás, – legyen az jó vagy rossz –, tanít. Nagyon sokszor el sem kerülhető, amely nem véletlenül adódik az életünkben. A fejlődésünket szolgálja, bármilyen fájdalmas is. Kellő érettség, tapasztalat mellett már felismerhetjük, hogy a kialakult probléma egy megoldandó helyzet. Tekinthetünk rá úgy, mint egy leckére, amelynek célja, hogy valamire rávezessen.

Arra törekszünk, hogy minél több anyagi javat felhalmozzunk. Úgy véljük ez a legfontosabb, egészen őrületes módon ragaszkodunk dolgainkhoz. megszerzünk valamit, mégsem vagyunk elégedettek az életünkkel. Hajtjuk a boldogságot, és nem hogy jobb lenne az élet, hanem rosszabb. Ha te is ezt érzed, vedd észre, hogy ez is egy jelzés az élettől, nem a te utad az, amin most vagy.

Nemcsak tárgyakhoz, hanem emberekhez, kapcsolatokhoz is ragaszkodhatunk ilyen erősen. Olyan kapcsolatokhoz, amelyek már nemhogy nem építenek minket, hanem egyenesen leépítenek. Mégsem engedjük el, mert múltbéli szálak, közös élmények fűznek össze. Az élet során változik az életünk, az élethez való hozzáállásunk. Más lesz fontos, más igényeink lesznek, mint ahogyan a többi embernek is. Ami régen jó volt, az mára már nem az, mégis félünk elveszíteni egy barátot. Nem szabad, mert minőségileg ez már nem az, ami régen volt. Alább nem szabad adni, mert akkor letérsz az utadról. Még ha fájdalmas is egy ilyen elválás, nem véletlenül történik.

Van az úgy, hogy azt érezzük elveszítettük önmagunkat és a történések feletti irányítást is. Ekkor jutunk ki a komfortzónánkból. Éppen erre a kimozgatásra van szükséged, akkor is, ha nehézségként éled meg. A változás lehetőség, nyitás a jobb felé.

(Forrás: marmalade.hu | lifehopeandtruth.com, qatryk.pl/képek)