Jump to content

Érzelmeink hátterében

2016. 03. 14. 19:00

Másképpen nyilvánítjuk ki érzelmeinket bensőséges közegben, mint nagy nyilvánosság előtt. Érzelmeink javát ráadásul nem megtanítják gyermekkorunkban, hanem lemásoljuk, utánozzuk, így tanulunk meg reagálni azokra.

A környezetünkből vett mintákat sajátítjuk el, ezek alapján utánozzuk és adjuk ki magunkból érzelmeinket, érzéseinket. Csakhogy ez személyenként, valamint kultúránként nagyon más. Ezért is van az, hogy hiába láttunk környezetünktől bizonyos szokásokat, mi egészen másképp érezzük. Érdemes néhány tényt tisztázni, és így sokkal egyértelművé, tisztábbá válhat néhány helyzet, ami korábban fájdalmat, feszültséget okozott.

Sokak nem szívesen beszélnek érzelmeikről. Nem csak azért, mert nincs környezetükben arra alkalmas személy, akivel meg tudnák belső dolgaikat osztani, hanem azért is, mert nem igazán tudnák azt szavakba önteni. Pedig igenis kell. Ha valaki feszült, és segíteni szeretnénk rajta, akkor kérjük meg, hogy jellemezze az érzést, amit átél. Illesse egy jelzővel. Ez akár a gyerekeknél is hatékony, ugyanis amikor szavakban fejezzük ki érzéseinket, akkor az agy ellenőrző rendszere bekapcsol, és általa enyhül a feszültség a szervezetben.

Egy esemény értelmezéséből érzelmek szabadulnak fel. Lényegében ítéletet mondunk arról, hogy az jó, vagy rossz, egyáltalán milyen. Sokan vagyunk és sokfélék, így egy adott esemény átélése, az abból fakadó érzelem sem egyforma. Vagyis minden egyes eseményt érzelmeink által értékelünk. Az érzelem és annak értékelése szorosan összetartoznak, egyik sincs a másik nélkül.

Az érzelmeket el lehet fojtani. Ami egy ideig lehet működik is, ám az érzelmek akkor más módon igyekeznek a felszínre kerülni. Hányszor hangoztatjuk, hogy „szétrobban a fejem az idegtől” és társai kifejezést akkor, ha valami nagyon feldühít minket. Ez egy elfojtás, mert megtörténik velünk a kellemetlenség, de valójában nem durran szét a fejünk, csak elszenvedjük a történteket. Ezért szükséges megfelelő megoldást találni arra, hogy a kellemetlen érzelmeket enyhíteni tudjuk. Ez lehet mozgás, vagy beszélgetés, esetleg figyelem elterelése.

Az értelem és az érzelem karöltve együtt jár. Nem egyenlők egymással, de nem is versenytársak, hanem egymásra kölcsönösen hatnak. Bármelyik hiánya károsan befolyásolja döntéseink helyességét. Nem árt tudni, hogy mit és miért tesszük, de szükséges érezni is.

Bármilyen rossz is a hangulatod, hidd el, hogy pillanatok alatt megfordítható, jóvá varázsolható. Ehhez olyan közeg, vagy technika szükséges, amely kimozdít a gyászos hangulatból. Ugyanígy pillanatok alatt rossz hangulattá csaphat át a felhőtlen jókedv is.

Bármilyen nehéz is egy helyzet, az csak átmeneti állapot. Az, aki még nem tapasztalt eleget, hajlamos megélni úgy a fájdalmat, hogy az sosem fog megszűnni. Sok öngyilkosság ebben a fázisban történik meg, pedig idővel úgyis változik minden, jobbra fog fordulni.

(Forrás: events.r20.constantcontact.com/kép)