Jump to content

Függő játszma

2016. 01. 07. 10:00

A drog nagyjából azóta létezik, amióta az ember is. Őseink is használtak tudatmódosító és bódító szereket azért, hogy abba a más állapotba kerüljenek, amelyet aztán újra és újra át akartak élni.

A régi korok papjai, szerzetesei, sámánjai, gyógyítói olyan drogokat használtak, amelyek segítségével olyan transzállapotba kerültek, amely a valóságtól teljesen elrugaszkodott volt. Ebben a világba próbáltak meg visszatérni, hogy az ottani tudást megszerezhessék. De nem csak a tudás, hanem az istenekkel, az ember feletti hatalmakkal is így kívántak kapcsolatot teremteni. Ezek az emberek elismertek voltak és olyan képességekkel rendelkeztek, amely csak keveseknek volt adatott. De hogy az istenek, magasabb rendű hatalmak üzeneteit tolmácsolhassák népüknek, az embereknek, számukra is szükség volt varázsszerre, amelyet ma már drognak nevezünk. Az olyan különleges adottságú embereknek, mint a sámánok, gyógyítók sosem maguk miatt nyúltak a varázsszerhez, mindig a közös célt igyekeztek szolgálni. A drog eszköz volt az istenekkel való kapcsolattartásra, és nem a saját élvezeteik kielégítése volt a cél. A drog alkalmazása sem mindennapos volt, hanem a szertartás idején alkalmazták csak. Nem úgy, mint napjainkban, amikor az unalmas hétköznapokba, unalmas életbe kíván valaki extrémebb színt bevinni. A mindentől és mindenkitől való elzárkózás, az élet sivársága, saját börtönébe zárva az ember keresi a kijáratot, a fényt. Sokan nyúlnak az alkoholért és a drogért, amelyek kis időre tompíthatják a valódi kínokat, és persze sokkal komolyabbakkal találkoznak. Az agresszivitás, a függőség és a depresszió olyan általános manapság, hogy korunk jellegzetességei is. Tudjuk, ismerjük, hogy a drogfüggők élete egy csőd. Az elvonókúrák után is nagyon nehezen találnak vissza a való világba, mégis egyre többen nyúlnak különböző szerekhez. Ismert, ha ezt az utat választjuk, az biztosan szakadékba fog vezetni. Akkor miért van ennyi függő ember? Azért mert az alkohol és a drog is olyan szabadság illúzióját adja a reményvesztett embernek, amelyet a valóságban már régen nem érzett. Ha tudja is, hogy az akkor átélt érzés, csak rövid ideig tart, akkor is érezte, és magáénak tudhatja. A való világában még csak morzsáját sem érezi ennek, így droghoz nyúl, hogy átélhesse.

Habár gyermekkorban senkiről nem állapítható meg, hogy későbbi életében valaha függője lesz-e valamilyen szernek, vagy sem, de vannak olyan tényezők, amelyek hatással lehetnek rá. Ilyen a családi háttér, a korai dohányzás, a szülők drogfogyasztási szokásai.

Megkülönböztetünk kemény és lágy drogokat, ám ezek taglalásába most nem mennénk bele. Amit viszont érdemes tudni, hogy a lágy jelző egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem tesz kárt. Aki ugyanis függő, az függ testileg és lelkileg egyaránt, amely kezdetben betegség, tartósan pedig életformává válik. Mivel a függőség nem egyértelműen betegség, így a gyógyítása sem olyan egyértelmű. A sikeres elvonókúrán résztvevő, néhány évig tisztán élő ember bármikor függőségbe tud esni, ha az élete úgy hozza, ha ő arról dönt.

(Kép forrása: parentfurther.com)