A szerelem klasszikus, rózsaszín álomképe szerint az nem más, mint két ember egysége, hogy aztán később családot alapítson. Valószínűleg sokszor éreztünk már szerelemhez hasonlót, de ahhoz, hogy megérthessük, be is kell tudnunk azonosítani azt.

1. Viszonzatlan szerelem
A viszonzatlan szerelem az egyik legnagyobb kihívás, amiből a legtöbbet tanulhatunk önmagunkról, és persze a szerelemről. Szenvedéssel és hihetetlen fájdalommal jár, de ez a szerelem erősebbé és megfontoltabbá tesz minket. Megtanuljuk kezelni a másik fél iránt érzett megszállottságot és a fájdalmat, később pedig továbblépünk.

2. Plátói szerelem
Ez a fajta szerelem nem mindig jár együtt romantikus vagy szexuális kötődéssel az imádott személy iránt, plátói szerelmet egy barátunk iránt is érezhetünk. Ez a leggyakoribb szerelem-típus, hiszen nap mint nap dolgozunk és találkozunk olyan szeretnivaló emberekkel, akik inspirálnak minket, és észrevétlenül is a spiritualitás felé irányítja figyelmünket.

3. Vággyal teli szerelem
Szerelmesek lehetünk abba az észveszejtően helyes férfiba, akivel minden reggel találkozunk munkába menet, és nem érzünk mást, csak vágyat, hogy megcsókoljuk. Ő az, akiről él bennünk egy álomkép, de semmit sem tudunk róla – még a nevét sem – és ez egyáltalán nem is fontos.

4. Tiszta szerelem
Na ez az a szerelem, amit leggyakrabban a romantikus filmekben láthatunk. Az az erőteljes szerelem, amikor tiszta szívünkből szeretjük a másik embert, úgy ahogy van – és teljesen elveszítjük az irányítást az érzés fölött. Minden esetre, nagyon szerencsések, akik ezt megtapasztalták, mert sokak szerint igaz szerelem csak egyszer adódik az életben.

5. Kölyökszerelem
A gyerekkori szerelmet bizonyára mindenki megtapasztalta. Ez a szerelem tele van ártatlansággal, amikor még őszintén hisszük, hogy szerelmünk, az a kissrác – akihez még odamenni sem merünk – lesz a férjünk.

6. Elérhetetlen szerelem
Leggyakrabban a tinédzserkor adja az elérhetetlen szerelmek garmadáját, amikor popsztárok, színészek jelentik imádatunk tárgyát – aztán felnövünk. Persze akkor nem számított a korkülönbség és a távolság, feltétel nélkül imádtuk Johnny Deppet vagy George Clooney-t, persze tudtuk, hogy az egészből sosem lehet semmi, de nem számított. Olyan tökéletesek voltak akkor számunkra, hogy egyszerűen csak szeretni lehetett őket.

 

(Forrás, fotó: www.womanitely.com)