A Montreali egyetem kutatói kísérletsorozatukban arra a következtetésre jutottak, hogy a körömrágásra hajlamos emberek sokkal ellenállhatatlanabb késztetést éreztek a körmük rágására, ha unatkoztak, vagy ha képtelenek voltak valami okból kifolyólag a maguk által diktált ütemben befejezni egy adott munkát. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a körömrágás valójában a tökéletességre való törekvéshez kapcsolódik, a körömrágók igazából elhivatott maximalisták.
-Úgy gondoljuk, hogy azok az egyének, akiknek ehhez hasonló ismétlődő magatartása van, mint a körömrágás, vagy a hajtépkedés, valószínűleg igazi perfekcionosták, és képtelenek pihenni, vagy a feladataikat ’normális’ ütemben elvégezni. –magyarázza a kutatás vezető szakembere, Kieron O’Connor.
–Emiatt hajlamosak lesznek a frusztrációra, a türelmetlenkedésre. Elégedetlenek maradnak mindaddig, amíg el nem érték a személyes céljaikat.
Ennek ellenére a körömrágás változatlanul nem egy vonzó tulajdonság, sem a külső szemlélőnek, sem a megrágcsált kacsók tulajdonosának, ezért tökéletesség ide, maximalizmus oda, érdemes róla leszokni.
Első körben annak kellene utánajárni, hogy mi is állhat e kényszeres szokásunk hátterében? Mik azok a helyzetek, amik belőlünk kiváltják a körömrágást? A tüneti kezelést csak a kiváltó okok felkutatása után lehet megkezdeni. Ha például azon kapjuk magunkat, hogy ha erősen kell gondolkodnunk, vagy határidőre kell egy komoly munkát befejeznünk és ettől máris megindul a szánk felé a kezünk, akkor érdemes az íróasztal egyik fiókjába vész esetére beszerezni egy stresszlabdát.
Jó megoldás lehet az is, ha rászánjuk az időt, pénzt és eneregiát és rendszeresen manikűröztetünk, két-három hetente géllakkot is feltetetünk szakemberrel. Így a szépen ápolt kezek látványa biztosan elejét veszi annak, hogy fogainkkal kárt tegyünk a csinos, lakkozott körmeinkben.
Vagy követhetjük a hagyományos leszoktató módszereket is, kenjük be az erre a célra kifejlesztett keserű lakkal az ujjainkat, vagy húzzunk rájuk kesztyűt.
(Kép: wpdentalgroup.com)
