Jump to content

A bosszú éltet…vagy felőröl?

2015. 08. 04. 10:39

Időnként előveszi az embert a bosszúvágy. Még ha az nem nyilvánul meg teljes valójában, csak gondolati síkon működik, akkor is létező. Tűréshatárunk nem egyforma, így mindenki máshogy éli meg a kényelmetlen, fájó szituációt.

Az az embertípus, amelyet bár sért az adott helyzet, de bizonyos idő elteltével mégis képes megbocsátani, elengedni az őt ért sérelmet, a bosszúvágyat szinte csírájában elfojtja. Egy másik embercsoport azonban akár egész életét úgy éli le, hogy fortyog benne a bosszú az őt ért megaláztatások, sérelmek miatt. Ahelyett, hogy azon dolgozna, hogyan engedje el a gondot, még inkább begyűrűzik életébe a bosszú gondolata.
A legáltalánosabban szakítás, válás, megcsalás, féltékenység a bosszú fő kiváltója, amely nőkben és férfiakban ugyanúgy motoszkálhat, de kivitelezésben eltérhet.

A férfi bosszúra sokkal inkább jellemző az, hogy rögtön revansot kívánnak venni, és a „ha te így, akkor én is így” elvet vallják. A régi korok férfiúi féltékenységből, szerelemféltésből vagy becsületsértés miatt párbajjal kívántak bosszúvágyukat csökkenteni. A női bosszúvágy sokkal inkább alattomos, mint erőt fitogtató.

Egyes nőiességükben és büszkeségükben sértett nők (de akár férfiak is, csak a hölgyekre talán jellemzőbb) végletekig tudják fokozni álnok tetteiket azért, hogy bosszút álljanak. A fő ok a szakítás, válás. Ez az, ami nagyon megviseli a nőket, és a féktelen düh kimerülhet értékes haszontárgy megrongálásában, vádaskodó levelek küldése a helyét betöltött új nő részére, zaklatás, feljelentés. Természetesen az a céljuk a bosszúban térdig topogó nőknek, hogy a bosszú által megszabaduljanak fájdalmuktól.
Kívülről, külső szemlélőként teljesen egyértelmű, hogy az erőszak, a bosszú további fájdalmat, dühöt és bosszút vált ki. Mint egy ördögi kör ismétlődhet a bors törése egymás orra alá.

Habár ez egy alap védekezési módszere az embernek, elemi ösztön, mégis érdemes megvárni, amíg csitul a düh mértéke. Az azonnali megtorlás valóban csökkentheti a felgyülemlett mérget, azonban a fő problémát egyáltalán nem orvosolja. A seb sem forr be, hiszen mindig életre hívjuk a haragot, generáljuk a további bajt. Ráadásul a lezáratlan probléma tovább szítja a haragot, a gyűlölt személyhez a bosszú vágya még inkább kötni fogja. Mondani könnyebb, mint megtenni, de bocsáss meg a vétkezőnek, és engedd…

(Kép forrása: telegraph.co.uk)