Jump to content

Indokolatlanul optimista?!

2017. 10. 18. 17:00

A te környezetedben is van olyan személy, aki állandóan optimista? Érheti bármekkora személyes tragédia, abból csak a jót látja, vagy azt akarja látni. neki van igaza, de vajon hogy csinálja?

Az optimista személyiségre jellemző, hogy azt a bizonyos poharat, amelyik félig van vízzel, ő félig telinek látja. Ezzel szemben az örök pesszimista azt mondja, hogy a pohár bizony félig üres. És van az az igazi optimista, aki az üres pohár láttán is azt mondja, hogy tele van. Ha mással nem, hát levegővel. Kétségtelen, hogy az optimista emberek úgy tűnnek a külvilág –főleg a pesszimisták – számára, mintha az ő életükben soha semmi rossz nem történne. Ez egyáltalán nem így van. Bármilyen lapokkal játszhat a sors az optimisták életében is, így óhatatlan, hogy egyszer ne legyen rossz a lapjárás. Csakhogy az optimizmus maga az, amely kedélyjavító lehet még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nincs kiút. Ezek az emberek alapvetően jónak látják az embertársaikat, ugyanúgy a világot. Abban hisznek, hogy az emberek eredendően jók, de valaki vagy valami letérítheti őket a helyes útról, így az optimista is csalódhat. Az optimizmus világszemlélet kihat az egyén egészségére és önbecsülésére is.

A pesszimisták mindenben a rosszat vélik felfedezni. Még ha csírájában is van jelen, de akkor megkeresik a rosszat. Az optimisták ehelyett a szépséget kutatják. A világ így sokkal jobbá válhat, de túlzásba is lehet esni. Az élet ugyanis nem habostorta, de ha a nehézségeket nem éli meg az ember és csakis a szépet veszi tudomásul, az egyáltalán nem vezet jóra, hiszen becsapja saját magát. Igen, az optimizmus is csak akkor jó, ha az egészséges szinten működik bennünk.

Van egy jó hírünk. Még a pesszimista emberek is tudnak optimisták lenni. Ha olyan ingert, jelzéseket kapnak, akkor ki lehet őket csalogatni a csigaházból. Sőt mi több, az optimizmust gyakorolni is lehet, és ha jól csináljuk, akkor egy idő után beépül az életünkbe. Ha még jobban csináljuk, észre sem vesszük, hogy pesszimistából lassanként optimistává váltunk.

Az életünk tele van megpróbáltatásokkal, kisebb és nagyobb küzdelmekkel. A problémák leküzdéséhez sokszor jól jön az anyagi forrás, de az, hogyan reagálunk a nehéz helyzetekre, mennyire borul össze körülöttünk a világ, vagy mennyire nem, az csakis rajtunk áll. Vagyis független attól, hogy kinek milyen anyagi háttere van. Lehet valakinek sok pénze, ha egy kisebb bajtól is teljesen maga alá kerül, és azt sem tudja, mihez kezdjen. Márpedig, ha rajtunk van a gond mázsás súlya, amely csak nyom a mélységbe, még nehezebb onnan kikászálódni. Ilyenkor jön jól az, ha a negatív dolgok tudomásul vétele mellett jó dolgokra koncentrálunk. Nem arról van szó, hogy úgy teszünk, mintha nem történt volna meg a baj, hanem arról, hogy a megoldáson dolgozunk.

Optimistának lenni annyit jelent, hogy ismerjük magunkat. Természetesen vannak korlátaink, sőt mi több, azt felismerve haladunk. Nem vállalunk sem túl keveset, sem túl sokat. Mindig csak olyan elérendő célt tűzünk ki magunk elé, amely belátható időn belül, és megfelelő energiabefektetéssel megvalósítható.

Azt gondoltad volna, hogy az optimizmushoz szerencse is kell? Nem mindegy ugyanis, hogy milyen családba születik valaki. A pozitív hozzáállás függ szüleinktől. Az a szülő, aki maga is optimista, úgy neveli gyermekét is. A magyar, illetve európai optimizmus eléréséhez sokkal nagyobb erőfeszítés szükséges, ugyanis nálunk már gyermekkorban számos kurdarccal kell szembesülniük a gyermekeinknek az iskolairendszer miatt, így jobban kell dolgozni azon is, hogy optimistává válhassanak.

(Forrás: marmalade.hu | abc.net.au, vinitach.wordpress.com, happybrainscience.com/képek)