Ahhoz, hogy egy ilyen seb begyógyulhasson, idő kell. Van, akinek az idő múlásának ellenére sem megy, hogy egykori kedvesét elfelejtse. Nemcsak a lelkünket viseli meg egy szakítás, hanem akár fizikai állapotunkban is változást eredményezhet és még mentálisan is nyomot hagy bennünk. Aki egykor életünk része volt, szerelemmel kötődtünk hozzá, az hirtelen köddé válik, csak nyomait hagyja maga után. Sokak élete válik ilyenkor céltalanná, boldogtalanná. Valami miatt azonban mégiscsak véget ért a párkapcsolat, ezért egyértelmű az, hogy nem működött már.

Még ha nem is békében váltatok el, talán sokat jár a gondolatunkban egykori szerelmünk, a kapcsolatot. A múltban élni nem érdemes, a sebeink nyalogatása sem segít azon, hogy a jövőbe tekinthessünk. Sok szakítást túlélő  van közöttünk, szinte nincs olyan ember, aki ne csalódott volna már kisebb-nagyobb mértékben. Ez az élet velejárója. A szerelem, a kötődés mértékétől függ, hogy mennyire könnyen tudjuk túltenni magunkat egy szakításon. Bármi képes elindítani bennünk az érzelmeket. Egy zeneszám hallatán azonnal beugrik, hogy a ti közös számotok volt ez. Ilyenkor szentimentálissá válhatunk, sírásban törhetünk ki, hangulatunk nem éppen rózsás. Kesergünk a múlton. Előfordulhat, hogy a párkapcsolatban tapasztalt életmódhoz képest valami egészen másba fogunk bele azért, hogy a múltat és egykori párunkat feledjük. Előfordul, hogy buliból buliba csapongunk, és akár szabatosabb életet élünk, mint azelőtt. És persze nagy hangon hangoztatjuk mindenkinek, hogy mi már túl vagyunk egykori szerelmünkön, a szakításon. Minél inkább mondogatjuk ezt, annál egyértelműbb, hogy még nem vagyunk túl egykori kedvesünkön.

El kell fogadnunk a tényt, hogy nem mindegyik kapcsolat működőképes. Ha vége lesz, az fájdalommal jár. Természetesen rajtunk kívül még millió meg egy ember átélt hasonlót, és talán találunk is a környékünkön olyan személyt, aki már többször volt ilyen helyzetben és mindig talpon maradt. Egy ilyen személlyel való beszélgetés inspirálhat, ugyanis a fájdalmas szakítás után is igyekezett boldogan élni. Erőt, motivációt adhat az, ha találkozhatunk egy "túlélővel", aki legyőzte a nehézségeket. Ha ő meg tudta csinálni, akkor másnak is esélye van erre.

Sokan lesznek egy szakítás után depressziósak, mélabúsak, nem tudnak örülni az élet apró örömeinek sem. A titok abban rejlik pedig, hogy nem szabad elhagyni magunkat. El kell fogadni, ami történt. Ha tartósan a gondjainkra koncentrálunk, magunkban keressük a hibát, a világunk beszűkülhet, amely kihat mentálisan és fizikálisan az emberre. Meg kell találni azt a társaságot, ahol jól érezzük magunkat és vágjunk bele sportolásba, éljünk hobbinknak. Mozduljunk ki otthonról még akkor is, ha ahhoz nem sok kedvünk van.

Keressünk elérendő célokat, és annak elérése érdekében tegyünk meg mindent. Vissza kell szereznünk magunkba vetett hitünket. Akarj és csináld!