Létezik egy ideál, amely a karácsonyt megtestesíti. Lehet, hogy soha nem így éltük meg, de él bennünk egy olyan eszmény a szeretet ünnepével kapcsolatban, amelyben van egy nagy, tömött, szép állású, gyönyörűen feldíszített karácsonyfa, sütiket sütő, kontyos, pirospozsgás arcú nagymama, aki a konyhában tevékenykedik, egy unokáinak éppen olvasó, ősz, szemüveges nagyapa. Az édesanya a nagymamának segít a konyhában, az édesapa pedig a bort bontja fel az ünnepi ebédhez. A család összetétele és létszáma változhat, de a karácsony tradicionális modelljéből akkor sem maradhat ki a karácsonyfa, a karácsonyi sütemények (zserbó, bejgli), halételek, töltött káposzta és még lehetne sorolni. A legtöbben talán ezt a modellt követve élik át a karácsony misztériumát.
Vannak azok, akik nem ringatják gyermekeiket hiú ábrándokban. Ha van karácsonyfa náluk, akkor sem áltatják gyermekeiket azzal, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Apa és anya keményen dolgoztak azért, hogy az az ajándékok a fa alatt lehessenek. Maga a fenyő is felesleges, hiszen a bolygónk így is nagy bajban van, így vagy nincs is karácsonyfa, a jobbik esetben pedig műfenyővel oldják azt meg. Az ilyen racionális családokban nem járja át a házat a karácsony szelleme, de a gyerekek lelkében mégis él az, hogy igenis a Jézuska tette a műfenyő alá az ajándékukat.
Van egy ennél sokkal rosszabb típus. Ők azok, akik még a látszatát sem adják meg a szeretet ünnepének. Ezek az emberek vagy egyedül élnek, és maguk miatt nem fektetnek se energiát, se pénzt a karácsonyba. Ha pedig családjuk van, akkor az otthon töltött időt a minimálisra csökkentik, mert idegesíti őket az otthoni sürgés. Az ilyen típusú ember vagy a munkájába menekül, vagy ami még rosszabb a kocsmába. Mindegy, csak otthon ne legyen.
Jellemzően elfáradunk év végére. Amikor végre lehetőség van arra, hogy pihenjen az ember kicsit, ráadásul az asztal roskadozik a finomságoktól, akkor sokan az élvezeteket halmozzák. Az ajándékozás a formalitás része, szükséges ahhoz, hogy minél hamarabb eljussanak az ételekig. A hedonista karácsonyozók így ünnepelnek.
Az anyagias, tárgyközpontú világban nem egyedüli az a karácsony, ahol nincs igazán tradíció. A mérce az, hogy milyen minőségű, márkájú, érétű az ajándék, amit kap. Nemcsak, amit kap, annak az ajándéknak kell minőséginek lenni, hanem amit ő maga is ajándékoz. Nem ritka a túlzó, fölösleges ajándék vásárlása. Nem szívből adja, hanem magát fényezi.
A legjobb lenne az arany középút megtalálása, amelyhez azonban szükséges érettség, és értelem is. A karácsony lényege, a szeretet, a családi együttlét. Ez az ünnep a lehető legjobb alkalom arra, hogy kifejezzük családunk felé a szeretetünket. Azok felé is, akikkel csak ritkán találkozhatunk. Mindegy mennyire tartjuk a karácsonyi tradíciókat, de a család, az együttlét és a meghitt szereteten van a hangsúly.
