Bizony, ahogy szembesülünk azzal, hogy a gyermekeink hite a Mikulásban meginog, egyet jelent azzal, hogy a gyermek kezd nőni, érni és érteni. Ami régebben annyira egyértelmű volt, az most alapjaiban ingoványos talaj lehet. Ahogy ezt érzékelik a gyerekek a szülőt is hasonló kényelmetlen helyzetbe hozhatják, amikor a Mikulásról faggatják.

A gyerekek fantáziája kétségtelenül élénkebb, mint a felnőtteké. Úgy hat éves korukig ez a fantázia felfokozódva működik náluk. A világ egy csoda (amúgy tényleg az), de még a hétköznapjaikat is sokkal színesebbként élik meg, mint az valójában. Velük vannak átlagos hétköznapokon is a hősök, harcosok, igazi világmegmentők, de tündérek, hercegnők és szuperképességgel felvértezett csodalények egyaránt. Mint a mesében, a gyerekek képzelete határtalan, bármi megtörténhet. Rénszarvasok által húzott szánon repül a Mikulás? Teljesen egyértelmű. A bolygón élő összes gyermeknek azalatt az egyetlen éjszaka alatt hordja szét az ajándékokat? Hát persze, hisz ő a Mikulás, különös képességekkel felvértezve. A kis szívek megtelnek jósággal, hiszen a Mikulás is csak ad és ad, a világ összes gyermekének. A Télapó személye is jóságot, emberséget, barátságos, kedves személyiséget sugall a gyermekek felé. Erre pedig minden gyermeknek szüksége van, pláne akkor, ha a lelke ez időszakban a kelleténél zaklatottabb.

A gyerekekben megfogalmazódik az a kérdés, hogy több Mikulás is létezik? Hiszen volt egy az óvodában, de egy egészen más küllemű ült a szülők céges Mikulás-napi rendezvényén, és egy megint más kinézetű Télapó osztott szaloncukrot a bevásárlóközpontban is. A szülők meg tudják nyújtani a felismerési folyamatot azzal, hogy van egy igazi Mikulás, de ő annyira elfoglalt, hogy néhányan segítenek a nagyszakállúnak.

A gyerekek nekünk szegezhetik a kérdést, hogy mi is hiszünk a Télapóban? Nos, nehéz ügy. Vagy ápoljuk a gyermekek álmát, álomvilágát, vagy realistaként az életre neveljük és őszintén elmondjuk, hogy mi is van a Mikulással. Az igazság azonban nagyon gyötrő lehet annak a kicsinek, aki még fél lábbal a Mikulásba vetett hitben él. Az ünnep attól meghitt, hogy hiszünk. Varázsa van a Mikulás ünnepének és a karácsonynak is. Felnőttként még mi is szívesen emlékszünk vissza gondtalan gyermekéveinkre, amikor még hittünk a Mikulás létezésében. Amikor rájöttünk, hogy mi a valóság, akkor sem dőlt össze a felépített világ. Egyszer úgyis eljön az igazság pillanata. Nem élhet a gyermek sem mindig ebben az álomvilágban, de hagyjuk, hogy erre maga jöjjön rá. Ha kérdez a Télapóról, akkor is csak csepegtetni érdemes a valóságot. Az is lehet, hogy egyáltalán nem vár konkrét választ a kérdésére, csak a kételyeitől akar megszabadulni. Túl korán és túl későn sem érdemes a titkot felfedni, mert a gyermek megszenvedheti.