A mindszentek napján azokat a szenteket ünneplik, akikről név szerint nem emlékeznek meg. A kelta pogány ünnepet követve a katolikus egyház is ünnepet rendezett az elhunyt szentek tiszteletére. A pogány ünnepet azért tartották meg minden évben, hogy az évben elhunyt lelkek át tudjanak vándorolni a másvilágba.

A halottak napja keresztény ünnep, az elhunyt, de nem üdvözült lelkekre emlékezünk. Már az ókori Rómában megemlékeztek a holtakról.  A katolikus egyház november 2-án tartja a halottak napját. A protestánsok csak a reformáció napján, azaz október 31-én mentek ki szeretteik sírjához a temetőbe, és mindszentek vagy halottak napján nem is gyújtottak gyertyát. Az eredetileg katolikus ünnepet más felekezetek is átvettek. A katolikus egyház hivatalosan 998 óta ünnepli önálló ünnepként a halottak napját. A XI. századra már szerte a világban elterjedt, hivatalossá mégis a XIV. századra vált.

A halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából azzá a nappá, amikor mindenki megemlékezik azokról, akik már nem lehetnek közöttünk. Gyertyákkal, mécsesekkel, koszorúkkal keressük fel a temetőkben elhunytjaink sírjait. Halottak napján az elhunyt személyek lelkei felbukkanhatnak, és a minél több gyertya meggyújtása azt szolgálja, hogy szellemük visszataláljon a túlvilágra, ne maradjon köztünk. Gyújts akár otthonodban vagy a temetőben gyertyákat, mécseseket és gondolj arra, hogy milyen volt az a személy, aki már nincs veled. Mit adott neked, mit tanított neked az, aki már a túlvilágon van?

Amíg mi könnyekkel meggyűlt szemekkel nézünk szeretteink sírjára, értük gyertyát gyújtunk, addig a mexikóiak ünnepelnek. Egészen más hangulata van a mexikói halottak napjának. Az azték, az indián hagyomány motívumai és a kereszténység elegyéből alakult ki a Dia de Los Muertos fesztivál, amelynek fő alakja a La Catrína. Az ünnep főszereplői táncoló, vigyorgó csontvázak. Október 28-án kezdik az ünneplést, amelybe beletartozik, mindenszentek és a halottak napjai is. Ünneplés, karneváli hangulat, tűzijáték, forgatag.

A vallás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a halál fogalmához. Természetes biológiai tény, hogy megszületünk, majd egyszer meghalunk. Nagy szakadást jelent az ember életében a haláleset, de még egy társadalmi csoport életében is. Ennek a fájdalomnak a feldolgozásához minden kultúrában kialakítottak egy olyan rendszert, amellyel segíthetik a gyász folyamatát. Amíg egyesek sírnak és bánkódnak, addig máshol a világban ünnepelnek.