Olykor az élet és a sors nagyon kegyetlen és egyáltalán nem válogat abban, hogy kit és milyen trauma ér. Vannak közöttünk erős személyiséggel rendelkező, megrendíthetetlen emberek, mégis megtörheti őket is egy szörnyű esemény. Ha traumatikus eseményeket többször kénytelen valaki átélni, annál nagyobb arra az esély, hogy megtörjön. A pszichológia a trauma átélése utáni állapotot poszttraumás stressz-zavarként említi, vagyis röviden PTSD. Akkor kezdtek ezzel a jelenséggel foglalkozni, amikor a Vietnámból hazatérő, szörnyű dolgokat átélt katonákat vizsgálták, hiszen ezeknek az embereknek az életét az állandó fenyegetettség, a halál és annak közvetlen közele, szörnyű látvány, kiszámíthatatlan időjárás együttese érte hosszabb vagy rövidebb időn keresztül.

A poszttraumás stressz zavar a nők körében jellemzőbb és megjelenik az erőszakos események elszenvedőjének felénél. A gyermekkorban átélt erőszakos események 35%-ban okoznak PTSD-t, ugyanennyi esetben élik át a háborús eseményekben résztvevő katonák is. A traumás események következtében fellépő PTSD megjelenése attól függ, hogy milyen mértékű szörnyűséget élt meg valaki.

A traumát kiváltó esemény olyan, amely az életről kialakított tudásunkkal és tapasztalatunkkal egyáltalán nem egyeztethető össze. Olyan helyzet ez, amely nem történik meg mindennap. Trauma átéléséhez még csak nem is szükséges saját magunknak elszenvedni a szörnyűséget, hiszen szemtanúként is láthatunk olyat, amelytől szó szerint sokkot kapunk.

Egy nagy trauma hatással van életünkre. Nemcsak pszichénkre hat, hanem még az agyunk szerkezetét is módosítani képes. Tudjuk, hogy egy szörnyű helyzet átélése, látványa hat a lelki életünkre, de a legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy az agyunkra is. Nem ritka, hogy az átélt traumás helyzetet a beteg többször is megéli. Hiába történt már korábban, azóta nem ismétlődött meg, mégis újra és újra átélhetjük az ilyen pillanatokat. Egy komoly trauma során az agy fizikai felépítése és működése is megváltozik. Az agy bizonyos területe helytelenül működik, ez okozza azt, hogy folyton megéli a szörnyűséget a beteg. A hibás működés miatt az agy nem tudja megkülönböztetni a múltbeli eseményt a jelentől. Más agyi területek mérete csökken a trauma következtében, máskor pedig egyes terület túlműködi magát. Olykor nem szükséges semmi, a traumára emlékeztető inger és mégis akcióba lendül, újra éli a szörnyűséget, néha ehhez elég maga a félelem.