Jump to content

Az ízlés és ficamai

2016. 07. 26. 17:00

Mindenkinek megvan a maga ízlése, de van egy olyan, ami általánosan az emberek számára elfogadott, ez a közízlés. Persze vannak olyanok, akik ezzel mit sem törődnek. Fittyet hánynak arra, hogy másnak mi a szép, mi a jó, nem törődnek más ízlésével.

Amikor az ízlés kerül szóba, akkor valami miatt az ízlelést is belegondoljuk. Sőt sok nyelvben még az ízlésre és az ízlelésre is egy szavuk van. Mindenki mást szeret. Az ízlelés során mindegyikünk érzékeli a sósat, az édeset, a savanyút és a keserűt is. Az ízlés a különbségek apró eltérését jelenti.

Az igazi ízléshez finom érzékek, tapasztalat és gyakorlat szükséges. Mindez mit sem ér, ha nincsenek meg azok, amelyeket egymással össze tudunk hasonlítani. Az ízleléshez és az ízléshez tudás és tapasztalat is kell.

Bórkóstolgatás közben kinek az egyik, kinek a másik ízlik sokkal jobban. Kóstolgatják, szagolgatják, forgatják szájukban az italt. Vannak azonban a nagyon nemes, elismert borok, amelyek lehet nem is ízlenek nekünk, de mégiscsak a bor szakértői nyilvánították olyan különlegesnek, és ezzel nem igazán tudunk mit kezdeni.

Az ízlés mindenben megmutatkozik. Nemcsak a jó bort, pezsgőt, ruhát, könyvet válogatjuk aszerint, hogy mi tetszik nekünk, és hogy a közízlés számára is elfogadott legyen, hanem életünk minden szegmensében feltűnik. Az öltözködés, a higiénia, a szórakozás, a zene, de még a beszédmód is az a terület, ahol az ízlés jelen van. Az ízlés mindig azt mutatja meg, hogy mi tetszik és mi nem.

Ahogy fejlődött az emberi civilizáció, finomodtak az emberek közötti kapcsolatok, úgy alakult ki az ízlés fogalma. Az alacsonyabb rangú, netán szegény, de tehetséges művész éppúgy jelen lehetett a gazdagok között. Persze ehhez valamit le kellett tennie az asztalra, nem minden szegény polgár flangálhatott a XVII. században a magasabb rangúak között.

Később mégis feltűnt az ízlésben az, hogy az adott tárgy, gondolat, szemlélet mennyire tükrözi azt, aki létrehozta. Vagyis az individualizmus, azaz annyi ízlés van, ahány ember él a Földön. Az ízlés tehát mindenkié, mégis külön, személyre szabott.

Az ízlés jó vitaanyagává vált a XVIII. század filozófusai számára. Vizsgálták az ízlés normáit, annak személyességét. Ma is fontos része életünknek az ízlés, de már nem gyártanak köré elméleteket. Manapság is épp az a funkciója, mint régen is volt.

(Forrás: thefashionmedley.com, geneticliteracyproject.org/képek)