Biztosan ismersz környezetedben olyan személyt, aki retteg bármilyen magasabban lévő helyre felmászni. Ezért a kilátók, épületek erkélyei garantáltan azok a pontok a magasságtól iszonyodó személyek számára, amelyet kihagynak életükből, ha csak lehet.

A fóbiával küzdő személyek legtöbbje tudja, hogy a félelme túlzott, a valósnál sokkal hevesebben reagálnak a magasságra, de mégsem tudnak ellene mit tenni. Az egyetlen megoldásnak azt látják, ha meg sem közelítik a magaslatokat. A tériszonnyal birkózó személyek – de a más fóbiákban szenvedőkre is igaz – olyan hevesen élhetik meg azt a helyzetet, hogy pánikroham törhet rájuk. Miért fél, amikor a kilátó tetejéhez tartó lépcsőfokok alján tart még? Sokan nem értik ezt az állapotot, de a tériszonyos nem is igazán merészkedik önszántából még a torony közelébe sem. Már a gondolattól is elkapja a remegés, a rosszullét, a heves szívverés, ha pedig tényleg magasan van, akkor nem is mer szétnézni, se lenézni. Elkapja a pánik, és menekülni szeretne szenvedésének helyszínéről.

A magasságtól való félelmet, vagyis a tériszonyt szokták még akrofóbiának is nevezni. Jellemzően egy gyermekkori trauma nyomán alakul ki a magasságtól való rettegés. Egy kisebb korban átélt félelmetes helyzet, akár örökre rányomhatja bélyegét az emberre. Másnál pedig genetikai következmény lehet az akrofóbia. A belső fülünkben van egy szerv, amely az egyensúly érzékeléséért felelős. A vesztibulum a szemünk által alkotott képet hangolja össze, de ha ez az összhang megszűnik, akkor jön létre a tériszony. Ez egészen addig nem is jelentkezik, amíg az ember magasabb helyre kerül. Amikor lenéz, akkor érzi azt, hogy fizikailag elgyengül, mintha magával akarná rántani a mélység. Nem mindenkit érint ez a jelenség, és sokszor a tériszonyban szenvedő is csak a magasabb pontokon szembesül azzal, hogy még a víz is kiveri, annyira retteg a magasban. A szervezet figyelmeztető jelzése ez, hogy ideje a földre visszatérni.

A tériszony megszüntethető, de gyakorolni kell. Azt biztosan hallottuk már, láttuk filmben, hogy a magasságtól félőknek azt mondják, ne nézzenek le. Jó tanács, amelyet meg kell fogadni. A lefelé való kukucskálás helyett inkább egy közeli fix pontot kell kiszúrni, és erősen arra koncentrálni. Ez a pont ne legyen mozgó, mert szintén csak feszültséget okoz.

Ha muszáj egy magaslati ponton áthaladni, akkor akár kúszva is meg lehet tenni, de ha a túljutás sikeres a tériszonyosnak, akkor szembesül azzal, hogy nem történt semmi baja. Következő alkalommal lehet már picivel kevésbé fog félni magasabb helyen, mert önbizalma visszatér.

Vannak azért annyira súlyos esetek is, hogy számukra orvosi segítség szükséges a magasságtól való félelmük leküzdésében, amely lehet viselkedésterápia, vagy gyógyszeres kezelés.