Mindenki szereti tudni ki ő, az a csoport, amibe tartozik, azt mások hogyan látják. Némelyik csoport sokkal jobban szembesül a támadásokkal. Olyanok, akik valamilyen hátrányosan megkülönböztetett csoport tagjai. A valódi, a kisebbségre jellemző negatív vonásokon túl hajlamosak az emberek további rossz tulajdonságokat is a csoport tagjaira ráhúzni. Még akkor is, ha egyáltalán nem is igaz.

A rasszizmus csírája mindenkiben el van ültetve, csak valaki hangot ad annak, valaki pedig lenyelve gondolatait, de ugyanazt gondolja, mint az erősen hangoztató. Bár az emberi agy legmélyén ott az előítélet, de a tolerancia is. A neveltetés és az adott személy környezetén túl, a tolerancia alapjaiért felelős a nyitott személyiség. Az idegenek elfogadása, az új felé nyitás személyiségfüggő, legnagyobb részben velünk született adottság. Az ilyen emberek képesek azt a bennünk gyökerező, ösztönös félelmet átírni elfogadássá, amelyet az idegenek váltanak ki belőlünk.

A nyitott, toleráns emberek igazából kíváncsiak az újra, és vágyik is az újdonságra, ezért elfogadja az idegenek létét. Kíváncsiak az új kultúrára, szokásokra, így elfogadóbbak az idegenekkel szemben is. De az ilyen nagyon toleráns emberekben szemernyi előítélet sincs? A Harvard Egyetem honlapján található néhány magyarul is hozzáférhető asszociációs teszt, amellyel megtudhatjuk, hogy rejtőzik-e bennünk rasszizmus. A már feldolgozott tesztek alapján az derült ki, hogy igenis bennünk van a rasszizmus csírája.

A rejtett rasszizmus, vagyis aminek egyáltalán nyomát nem mutatja valaki, de lelke mélyén mégis benne van az előítélet, olykor akár végzetes kimenetelű is lehet, akár gyilkossághoz is vezethet. Nem muszáj ölni, gyilkolni, elég csak nem segíteni azon, aki életveszélyben van, az a rejtett rasszizmus passzív formája. Természetesen ezek már nagyon szélsőséges esetek.

(Kép forrása: huffingtonpost.com)