Prótagorasz szerint „Az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg.” Már az ókori kultúrában is felismerték azt, hogy ha cselekszel, akkor benne van a pakliban a hibázási lehetőség, de ha meg sem mozdulsz, akkor esélyt sem adsz arra, hogy bármilyen nemű előmenetelt tegyél életedben.

A legkönnyebb másokat okolni vélt vagy valós problémánkért, de teljesen felesleges. Pár napnyi sebnyalogatás megengedett, hiszen kell egy kis idő, amíg tisztán látjuk a helyzetünket és a körülöttünk zajló történéseket. Ez az idő kinél rövidebb, kinél pedig hosszabb ideig tart, de ha nem zökkenünk ki az önsajnálat súlyos állapotából, akkor a nehézségek csak fokozódnak.

Megfogalmazódott már benned, hogy felelősséget vállalsz-e önmagadért? Feltetted már azt a kérdést magadnak, hogy megvalósítottad-e azokat a nagy terveket, amelyek reálisak, és álmod volt?

Ha nem, akkor el fogunk keseríteni. Más sem vállal érted/helyetted felelősséget, terveidet pedig pláne nem viszi véghez senki más. Jól sejted a nagy bölcseletet: te vagy a felelős önmagadért, tetteidért.

Bajok, gondok még a leggazdagabb, legfényűzőbb életet élők körében is előfordulnak. Mindenki cipel valamilyen keresztet, ám pénzzel sem lehet mindent megoldani. Na jó, pénzzel sokkal könnyebb az biztos, de számos esetben az sem segít.

Az önmegvalósítás egyik foka a felelősségvállalás saját tetteinkért. Ha ezt az első, de sokszor legnehezebb lépcsőfokot megléped, akkor saját magadon képes leszel segíteni, hiszen felismered azt, hogy mire van szükséged, mit és miért úgy élsz meg, ahogyan. Képessé válsz reagálni, jól reagálni egy helyzetre.

Lépj az önmegvalósítás útjára! Nem kell földtől elrugaszkodott dolgokra gondolni, ugyanis bármilyen tevékenységben megmutatkozhat. Akár a munkahelyeden, akár otthon, családodban betöltött szerepedben, bárhol és bármikor.

 

Fotó: tumblr.com