Jump to content

Életközepi válságból újjászületés

2014. 06. 09. 12:04

Senki nem kerülheti el, hogy számvetést készítsen élete közepén. De pszichológusok szerint ma jóval többen szenvednek ennek kapcsán súlyos, személyiséget romboló gondolatoktól, mint pár évtizede. Vajon mi ennek az oka?

Nagyjából életútja közepén, 40-45-50 évesen mindenki körbenéz. A lényeg, hogy mit lát abban a pillanatban. Ebben a korban általában élete beállt egy sínre, amin a mókuskerék napról-napra forog. Csakhogy egyesek mókuskereke sokszínű, vagy legalábbis váltogatja színeit, másoké fekete-fehér. Így sok ember egyszer csak arra eszmél, hogy életéből eltűntek a színárnyalatok, s kisebb változásoktól eltekintve talán több, mint két évtizede ugyanazt csinálja. Aki számvetéskor úgy ítéli meg, hogy azt csinálja, amit szeret, azzal él, akivel akar, s a helyén érzi magát, azt kevésbé érinti meg a válság szele. Ha viszont sikertelen, boldogtalan, nem úgy él, ahogy neki jó volna, krízissé válhat a körbetekintés, és magának szegezi az élet nagy kérdéseit: mire vágyok? Hogyan és kivel akarok élni? Szeretem-e a munkámat? Van-e még elég időm?

Persze nem mindenkit érint egyformán súlyosan az életközepi válság. Ahogy a serdülőkor sem mindenkinél extrém lefolyású, itt is nagy egyéni eltérések fordulnak elő. A szakemberek tapasztalatai szerint ma mégis nehezebb feldolgozni az életközepi válságot, s ezért az elharapózott fiatalságkultusz, a gazdasági válsággal járó munkanélküliség és a felgyorsult világ is felelős. Az életközepi krízisek nem válogatnak, nőket és férfiakat, több diplomásokat és alulképzetteket egyaránt érint, egyes statisztikák szerint a felnőtt lakosság 70 %-át. Nem lehet tipizálni sem: nincs külön magánéleti és munkahelyi, mert komplex egész. Ugyanakkor az még nem nevezhető válságnak, ha az élet egy területén problémákkal küzdünk, de ez kiegyensúlyozódik valami által. Akkor lehet krízisről beszélni, ha már sehol sem jó. Sokan depresszióként élik meg és felismerik, hogy segítségre van szükségük. Hónapokig, évekig is eltarthat a diszkomfortos állapot, egyesek bele is ragadnak.

A pszichológusok szerint ilyenkor merni kell aktívan lépni egyet az életben, mert aki mindig passzívan tűri, ami történik vele, az belebetegszik. Ők nemcsak pszichés, hanem szomatikus betegségekkel is számolhatnak: gyomorfekély, magas vérnyomás, cukorbaj, depresszió. A lehető legjobb tanács az életközepi válságra: ha fásulttá, örömtelenné vált az életünk, TUDATOSAN merőben új tudásra (és barátokra) kell szert tenni, s rég dédelgetett álmainkat megvalósítani. Hiszen ez nemcsak válság, hanem szellemi újjászületés is lehet, sokan épp ekkor építik be személyiségükbe az egyetemes emberi értékeket. Épp ezért sokaknak sikerül a nehéz időszakból megújulva kikerülni, s utólag hálásak maguknak, hogy volt bátorságuk állást váltani, átképezni magukat, el kezdtek zongoraleckéket venni, felkeresték régi barátjukat, kiléptek egy működésképtelen házasságból, beiratkoztak a tangóiskolába vagy éppenséggel beálltak önkéntesnek.

(fotó:presstv.ir)