Az elmúlt két évtized a bizonyíték arra, hogy a későn szülés nem divathóbort, hanem egyre erősödő trend, amit a társadalmi-gazdasági változások alakítanak. Magyarországon a hetvenes évektől napjainkig negyveneszeresére nőtt a 40 éves vagy idősebb első gyerekes anyák aránya. A folyamatot látva az aggódó nőgyógyászok és meddőségi szakemberek először azt javasolták, hogy a nők 30 éves koruk előtt szüljék meg legalább első gyermeküket, manapság azonban alkalmazkodva a folyamathoz, már sokan kitolják az ajánlást 35 éves korra. Hiszen a 35 éves nők is hatszor többször szembesülnek termékenységi problémákkal, mint a tíz évvel fiatalabbak, 40 éves életkorban pedig a termékenység huszadára csökken a huszonéves állapothoz képest!

A szakemberek azzal is próbálnak érvelni, hogy életkilátásaink ugyan egyre tolódnak ki, de termékenységünk nem! Nem kevés negyvenes nő tagadhat le jó pár évet korából a modern, egészséges életvitelnek köszönhetően, szervezetükben azonban ugyanúgy ketyeg biológiai órájuk, azaz a petefészküket, méhüket nem lehet anti-aging módszerekkel megfiatalítani. A tendencia egyelőre mégis irányíthatatlan, ami két szélsőséget eredményez. A későre kitolt gyermekvállalás egyfelől „idős” kismamákat eredményez, másfelől sokan járnak úgy, hogy gyermek nélkül maradnak, mert kiszaladnak az időből. A jelenlegi harmincévesek negyedének nincs még gyermeke, s ha a tendencia folytatódik, néhány év múlva a nők 25-30 százaléka maradhat végleg gyermek nélkül. Ezért a nyugat-európai országokban felmerült, hogy érdemes volna a rendelőkben és családtervezési központokban ábrákon bemutatni a termékenység életkorral haladó csökkenését, sőt, már iskolában kitérni biológiaórán, hogy nem lehet a végsőikig várni babaügyben.

(fotó: news.com.au)