Ahány kultúra, ahány nép, annyi szokás. Ami számunkra ízletes és megszokott, az máshol teljeséggel idegen. Ha turistaként idegen földrészre jutunk el, természetes a kíváncsiságunk, hogy meg akarjuk annak minden aspektusát ismerni. A gasztronómia is pontosan ilyen terület. A bátrabbak belevetik magukat minden bizarr kinézetű, állagú, kétes alapanyagból elkészítetett ételek megkóstolásába. Sokakat már a látvány is visszavet. Ha pedig tisztában vannak azzal, hogy miből készülnek a látott ételek, könnyen lehet, hogy inkább a hányinger kerülgeti őket, és a kóstolásnak is lőttek.

Kicsit belemélyedtünk, hogy a világban milyen, a miénktől merőben eltérő ételeket szolgálnak fel. A sajtot kicsi és nagy is szereti általában. Olaszországban azonban van egy sajt, ami kételyeket ébreszthet bennünk. Nem véletlenül nevezik rohadt sajtnak ezt a tejterméket, ugyanis juhtejből készül, csakhogy a krémes állagát az adja, hogy az úgynevezett sajtlégy lárvái megemésztik a sajtban lévő tejzsírt, azt megemésztik és kiürítik. Tehát a lárvák végterméke miatt olyan lágy a sajt belseje, a külseje pedig kemény. Akik „finnyásak”, azok kiszedegethetik a kis kukacokat, míg az ínyencebbjei azokkal együtt fogyaszthatják el a sajtot.

A kukacoknál maradva, Japánban megunták a hagyományos gyorséttermi hamburgert, és gondoltak azokra is, akik jobban kedvelik a más fehérjével dúsított burgert, így kitalálták a kukacburgert. A nagy és zsíros kukacokat adagolni lehet a burgerbe nyers és még élő formában, de sült formában is. Vajon miért nem aratott az elképzelés nagy sikert? Elképzelni sem tudjuk! Tény azonban, hogy a kukacok fogyasztása nem árt az egészségünknek, sőt. Tele vannak vitaminokkal, ásványi anyagokkal, magas a tápértéke is. Mégis csak kevesen veszik rá magukat, hogy kukacokat egyenek. Habár egyes kultúrákban akár utcai árustól is vásárolhatunk sült ízeltlábúakat, kukacokat.

Ha már húsvét, és ha már tojás, akkor feltétlenül említésre méltó bizarr eledel az úgynevezett száznapos tojás. A leginkább kacsatojásból készült ételt negyed éven át áztatják vízből, sóból, faszénből és oltott mészből álló keverékben. Ebbe hagyják három hónapig, amikor a tojás sárgája zöldes színűvé lesz, állaga túrószerűvé válik, míg a fehérje zselatinos borostyánszínt vesz fel. Az elkészült tojás ezek után még sokáig eláll.  

Délkelet-Ázsiában találkozhatunk a denevérlevessel. A gyümölcsevő denevéreket használják fel a leves elkészítéséhez, mert a húsevő fajok számos betegség hordozói lehetnek. Az elfogott bőregereket úgy, ahogy vannak, megfőzik. Még a szemeiket sem távolítják el, így amikor egy tányérra kiterítve tálalják, akkor szárnyaik kifeszülnek, és szemeikkel merednek a fogyasztójukra.

Marad a sonka, a tojás, a jó és magyaros ételek, sokak nevében merjük ezt kijelenteni.