Az utazni, világot látni vágyók között sokak egyik úti célja Velence. Az olasz vízi város az Adriai-tenger északi részén található mocsaras lagúnában fekszik. Nem tudni pontosan, de talán menekülő rómaiak építették Krisztus után 421-ben. A kezdetben halászattal, sólepárlással foglalkozó telepeseket sorra követték, néhány száz év alatt a lagúnaszigetek teljesen benépesültek. Földdel töltötték fel a mocsaras részeket, a szorosokat csatornákká szűkítették le. Olyan kulturális központtá vált Velence már a VII. században, hogy nagyhatalommá vált. A XVI. századtól halálos járványok, tűzvész fenyegette a várost és ezzel egy időben a hanyatlása is megindult.
A város kialakítása óta számolniuk kell az ott élőknek az évente több alkalommal is előforduló magas vízállással. A mélyebben fekvő városrészeket a víz el is lepi. Nem csoda, hogy a vízzel való küzdelem évszázadok óta jelen van a velenceiek életében. Velence lakossága csökken. Ez a tendencia már a második világháború vége óta fennáll. Ahol az 1950-es években 170 ezernél is többen laktak, ott ma már csak 60 ezren élnek.
Nem csak a víz az, ami miatt sorra hagyják el velencei otthonukat az emberek. A városban szinte lehetetlen az autós közlekedés, mert olyan a csatornahálózata, hogy az nem megfelelő a közlekedésre. Ha pedig nincs megfelelő közlekedés, akkor a kereskedelem sem működik jól. Az autóval való szállítás valóban nem megvalósítható Velencében, helyette vízi úton lehet mindent bonyolítani. A vízen való közlekedés viszont lassabb és az üzemanyagárak miatt egyre költségesebbé is válik. Nehéz beszerezni alapvető háztartási, konyhai termékeket azért, mert eljutni is bonyolult az erre alkalmas üzletekig, valamint kevés is az ilyen bolt. Bezzeg pizzéria, kávézó és ajándékbolt bőven van. A velenceiek többsége a turizmusból tartja fel magát és családját. Az ingatlanárak igencsak magasak. A gondolákat egyre inkább felváltják a motorcsónakok. A víz minősége sem a régi már, amely a vízi közlekedés megnövekedése miatt van. A motorcsónakos közlekedés gyorsabb, mint gondolával, de az általuk keltett hullámok sokkal magasabbra felverődnek, mint a gondoláké, így ez még plusz teher az ott élők számára. A tengerszint megemelkedése pedig további aggodalomra ad okot. Megszaporodott az árvízi napok száma.
Aki látni szeretné ezt a csodás várost, még most meg kell tennie, ugyanis a tenger elöntéssel fenyegetett városok egyike Velence lehet. Szakemberek már közel fél évszázada azon küzdenek, hogy megmentsék a várost. A vízzel való harc máig tart. Amíg élni egyre nehezebb a vizes élőhelyen, úti célként annál jobb.
