Jump to content

A guruló sajtok és szétzúzott sípcsontok országa

2014. 06. 09. 15:23

Nagy-Britannia úgy tűnik, nem csak az öt órai teázás szokásáról és az angol királynőről híresült el, de itt rendezik a világ legmókásabb fesztiváljait is.

Törött kulcscsontok, zúzódások, csukló- és bokaficamok tették a kiérkező mentők számára is különlegesen izgalmassá az idén is megrendezésre került illegális sajtgurító versenyt.

A részvevőknek 183 méternyi távolságon kellett egy meredek, saras, csúszós hegyről leszaladni-esni-bukfencezni-bukdácsolni –attól függően kinek hogy jött ki a lépés- hogy elsőként kapjanak el egy lefelé hengeredő sajtgurigát. A sajtgurító futást évente rendezik meg Gloucesterben, idén pedig egy helyi lakos vihette haza a fődíjat, ami természetesen nem volt más, mint egy 3 kilogramm súlyú sajt. Igazán kár, hogy a győztesről végül kiderült, egyáltalán nem szereti a sajtot.

Bár a gloucesteri bajnokságot az 1800-as évek óta rendezik meg minden évben, egészen 2009-ig ez mégsem zajlott hivatalos körülmények között, mivel nem volt az a biztosító, aki a rengeteg sérüléssel járó versenyt negyedmillió angol font alatt bevállalta volna. A résztvevők azóta is csak saját felelősségre indulhatnak, a hatóságok pedig minden tőlük telhető kreatív módszerrel igyekeznek aláásni a szervezést. Tavaly például csak azért kellett egy fából készült sajtot kergetni a versenyzőknek, mert a hivatalos szervek nem engedték a helyi sajtkészítő mesternek, hogy felajánlja a hatalmas guriga sajtját a versenyre.

Míg a sajtgurító versenyen elszenvedett sérülések nem voltak feltétlen tartozékai a játéknak, a sípcsontrugdosó bajnokságnak ezzel szemben alaptartozéka az ellenfél fizikai leamortizálása.

A viadal ősi időkre nyúlik vissza, a britek büszkén állítják, hogy a náluk rendezett játék 300 évvel idősebb, mint a modern olimpiai játékok. A versenyző bajvívók szalmával tömik ki a lábszáruknál és a sípcsontjuk magasságában a nadrágjukat, majd kettesével összeakaszkodnak. A cél: addig rugdosni a másik sípcsontját, míg az el nem veszíti az egyensúlyát és a földre nem zuhan.

Mivel a sípcsont az emberi test egyik legérzékenyebb része, legalábbis ami az ütéseket és a rúgásokat illeti, egy menet rendszerint elég hamar le szokott zajlani, a győztes pedig sántikálva élvezheti a tömeg ünneplését.