Niki, az önfejű újságíró

„A könyvben visszahoztam Ladányi Nikit, a makacs, önfejű újságírót, akit a Karibi nyár című regényemben „elküldtem egy kicsit hajókázni” – mondja a szerző. Niki hazatér a hajóútról a januári hidegbe, és azonnal szembesül szülei válásával, ráadásul úgy tűnik, hogy nincs teljes biztonságban Verbovszkytól, az igazságszolgáltatás elől megszökött bűnözőtől sem, aki komolyan neheztel rá, amiért megírta a történetét. Niki persze új ügyet is talál, amiről riportot írhat: csempészek nyomába ered, akik Magyarországról csempésznek kutyákat Olaszországba.

„Nikiben egy kicsit magamat látom, újságíróként én is szívesen eredtem a »neccesebb« témák nyomába. Niki persze bátrabb nálam, de ez a bátorság sokszor a bizonytalanságát kompenzálja.”

Térden állva jövök hozzád és egy nagy szerelem

Előkerül a Nápolyi vakációban egy fekete-fehér fotó egy egykori nagy szerelem történetével, felbukkan a regényben egy fiatal és egy idős olasz férfi, akik valószínűleg hamarosan megváltoztatják az egész luxusipar működését. Felcsendül egy régi dal is Gianni Moranditól, a Térden állva jövök hozzád... Miközben kibontakozik az olvasók előtt egy régi szerelem története, talán szövődik egy mai is, és lehet, hogy a nagy álmoknak akkor is be kell teljesülniük, ha már több mint harminc évvel ezelőtt megálmodták őket...

Nagyi, a magánnyomozó

Az egyik leghumorosabb, legkarakteresebb hősnő a könyvben Niki krimikedvelő nagymamája, aki munkára jelentkezik egy magánnyomozó irodájában, és végül megfigyelői feladatokat kap. A nagyi rögtön a második munka során titokzatos ügybe keveredik, és még élvezi is a feladatot, anélkül hogy sejtené, mekkora veszély leselkedik rá.

A közel hatszáz oldalas regény amellett, hogy szórakoztat, megmutatja, hogy sokszor bizonytalanok vagyunk a szerepeinkben: a férfiak a férfiszerepben és a nők a nőiben, részben azért, mert nem tudunk vagy nem akarunk, vagy túlságosan is meg szeretnénk – felelni a vélt vagy valós elvárásoknak.

Békásmegyer, Budakalász, Nápoly - A szerző mondja a regény helyszíneiről

Békásmegyer, Budakalász: „Rómaifürdőn éltem gyerekkoromban, és egész Békásmegyert ismerem, ma is gyakran járok arra, barátaim laknak a Juhász Gyula utcában, de a Duna-parton is szoktam sétálni Rumlival, a kutyámmal. Sokszor vásárolok a békásmegyeri piacon, ahol Niki nagymamája is ezt teszi egy héten egyszer. Budakalászon szintén gyakran megfordulok – bevallom, annak idején mindig a budakalászi bányatavakhoz bicikliztünk a barátnőimmel, úsztunk egyet, aztán fordultunk is vissza – jó volt ezeket az ismerős helyszíneket behozni a könyvbe.”

Nápoly: „Az egyik kedvenc olasz városom, ahol a legjobb olasz ételeket ettem. Többször járhattam Nápolyban, laktam nagyon klassz helyen és a Spanyol negyedben is, ahol azért esténként volt egy kis félelem bennem, amikor végigmentem a szűk utcákban. Nagyon kedvesek, közvetlenek, barátságosak a nápolyi emberek, élvezik a városukat, a tengerpartjukat. Niki a kutyacsempészek nyomában jár, amikor Nápolyba érkezik, de az édesanyja is vele tart, és felidézi a régi olaszországi emlékeit – és maga sem akarja elhinni, hogy milyen fantasztikus találkozásban lehet része...”

Procida: „Procida szigete gyönyörű hely, és alig egyórányi hajóútra van Nápolytól. A hangulatos, színes házak, a kis öblök már számos film helyszínét adták, és Procida színes házai köszönnek vissza a Nápolyi vakáció borítóján is.”

Positano: „Csodálatos, hangulatos városka, ahol az ember igazán megedződik, ha le akar menni a központból a tengerpartra a hosszú lépcsősoron. Positanóban töltött két hetet annak idején Niki édesanyja, még kézilabdásként – ez a történetszál játszódik Positanóban.”

Endrőditől a békásmegyeri piacig - Kérdezz-felelek a regényről a szerzővel

– Ki a kedvenc hősöd a regényben?

– Niki és a nagymamája (a nagyi egyébként riasztópisztolyt visz magával mindenhová, hatalmas, lila kalapban járkál, és mindenkinek kendőzetlenül megmondja a véleményét), de van még egy nagyon kedves hősnőm is, aki egy korrupt és agresszív politikus mellett éli az életét. A regény elején feltett szándékom volt, hogy kiszabadítsam őt ebből a kapcsolatból, aztán a hősnő „életre kelt”, és kivette a kezemből az irányítást. (Ez utóbbit egyébként nem is bánom, mert ilyenkor érzem meg, hogy a regény már „él”, és nekem nincs más dolgom, mint hogy a laptopom előtt üljek, és befelé figyelve megírjam azt a „filmet”, történetet, amit magamban látok.)

– Van-e Nikin kívül olyan hőse ennek a könyvnek, aki régebbi regényedben is szerepelt?

– A Nápolyi vakációban is felbukkan Endrődi Péter, a Hotel Bali egyik főhőse, ha csak egy nagyon rövid epizód erejéig is – és az olvasók előtt felvillan, hogy hol tart éppen Endrődi és párja, Dóra...

– Miért jó vissza-visszahozni egy-egy hőst a korábbi regényeidből?

– Néhány szereplőm már nagyon hozzám nőtt, és tudom, furcsán hangzik, de én is kíváncsi vagyok, hogy mi van velük éppen. Ilyenkor visszahozom őket az aktuális regényembe, akár csak tényleg néhány mondat, egy-egy találkozás, felvillanás erejéig. Az olvasóimtól tudom, hogy ők is várják: na, ebben a könyvben melyik régebbi szereplőről tudnak meg valami újat?

– A Nápolyi vakáció jelentős része Budapesten (Békásmegyeren és Budakalászon) játszódik. Hogyhogy „hazatértél”?

– Mindig azt vallottam, hogy idehaza is sok az egzotikum. Általában olyan helyeket hozok be a regényeimbe, amelyeket én magam is nagyon szeretek, ahol gyakran járok, vagy ahová szívesen visszamennék. Békásmegyerre, Budakalászra sűrűn járok, a kedvenc zöldségeseim a békási piacon vannak, ott futunk a kutyával a Duna-parton, szóval jólesett arról a környékről írni. Nápolyt pedig nagyon kedvelem, a hangulatát, a nyüzsgését, az apró halpiacokat, a szuper cuccokat áruló kis utcai standokat, a csodálatos, omlós bivalymozzarellát és persze a pizzát, ami szerintem ott a legfinomabb egész Olaszországban. Positano pedig olyan klassz tengerparti városka, a gyönyörű, hangulatos házakkal, terekkel, szűk utcákkal, a tenger felett kanyargó szerpentinnel, hogy egyszerűen muszáj volt helyszínnek választanom ebbe a regénybe.

– A Nápolyi vakáció a leghosszabb regényed...

– Igen, eddig. Nagyon pörgött a történet, és azt veszem észre, hogy egyre könnyedebben írok – egyre hosszabb regényeket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mostantól ezer oldalas könyveim látnak majd napvilágot, de nem fogom vissza a történetet, ha az még „szövi önmagát”.

– A saját kiadódban megjelenő könyveidnek más a borítóstílusa, mint a régebbi könyveidé. Hogyan fogadják az olvasóid a váltást?

– Minden váltás nehéz, ezt újságíróként tudom: az olvasók a megszokotthoz ragaszkodnak. Viszont én már szerettem volna új, friss layoutot a könyveimnek, és úgy látom, hogy ezt is kezdik megkedvelni az olvasóim.

– Hogyan választod ki, hogy milyen külföldi regények jelenjenek meg a kiadódban, a Fejős Éva könyvtára-sorozatban?

– Rengeteg angol nyelvű regényt elolvasok, és azt választom ki, amit egyrészt nem tudok letenni, mert annyira magával ragad és szórakoztat a történet, másrészt pedig kapaszkodót is jelenthet az olvasóknak. Az én regényeimmel kapcsolatban is azt mondják, hogy gyakran bátorságot adnak a hőseim az olvasóknak egy-egy döntés meghozatalához – azt remélem, hogy olyan külföldi regényeket sikerült eddig választanom, amelyek szintén erőt és bátorságot is adnak a döntéseinkhez, egyáltalán: ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjuk élni az életünket.

– Nemcsak nyomtatásban, hanem elektronikusan is megjelennek ezek a kötetek. Miért tartod ennyire fontosnak az e-könyvek kiadását?

– Amióta táblagépem van, valahogy megváltozott az életem. Imádom a nyomtatott könyveket, jó kézbe venni ezeket, de az is csodás érzés, ha az ember táskájában, a kis tabletjén ott van jó néhány kedvenc könyve. Én már sosem unatkozom, ha várnom kell valakire: csak előveszem a tabletemet, és belemerülök egy könyvbe. Szerintem egyre több olvasó ember ízlelgeti ezt az érzést... Nem beszélve arról, hogy számos olvasóm külföldön él, és ők is szeretnék a megjelenést követően rögtön elolvasni a könyvemet, nekik mindenképpen könnyebbség, ha e-könyvben megkaphatják – nemcsak az enyémet, hanem az összes erawanos regényt.

– Mi a következő terved?

– Folyamatosan jelentetek meg kiadómban, az Erawan Könyvkiadóban olyan külföldi regényeket magyarul, amelyek valamiért nagyon megfogtak, amelyek felkavartak. Jövő tavasszal pedig érkezik a Száz éjjel vártam című könyvem, amit még 2000-ben írtam, és anyu számítógépén fedeztem fel újra. Amikor elolvastam, sokat nevettem, humoros, felszabadult, izgalmas történet, amelynek a középpontjában egy Délegyházán élő lány áll. Na igen, Délegyháza is a kedvenc helyszíneim egyike, annak idején ott volt telkük a nagyszüleimnek, és sok nyarat töltöttem ott. Nyáron pedig érkezik egy vadiúj regény, ezen dolgozom most, nagyjából a háromnegyedénél tartok.

Fejős Éva: Nápolyi vakáció c. könyve 2013. novemberében jelenik meg.

Az Erawannál a Fejős Éva könyvtára-sorozatban 2013-ban megjelenő külföldi regények:

• Cynthia Rogerson: Szeretlek, ég veled
• Mike Greenberg: Amit csak akarsz
• Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez